• |  

Kiadó reklámfelület

2018.08.16 Ábrahám

   

Sikerül Obamának megfékezni a globális felmelegedést?


Gyerekkoromban, ha nagy ritkán eltört egy lázmérő, mindig óriási riadalom támadt a családban. Mindannyian az apró golyócskában szerteszaladó fém minél szakszerűbb összegyűjtésére összpontosítottunk.

A higany az emberi szervezetbe jutva a legkisebb mennyiségben is rendívül káros, ezért az egészségügyi szervezetek nem határozták meg a toxikológiai határértékét. Mi több, a testben egyszer már lerakódott higany magától nem tud onnét kikerülni, hanem csak kis részét tudjuk eltávolítani, hosszú méregtelenítő kúrával.
 

 
Vajon mindezt ne tudták volna az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjai, amikor június végi döntésükben (Michigan vs. EPA) elutasították a Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency) tervét? Ezzel a határozattal ugyanis megakadályozták, hogy az Ügynökség olyan szabályozást vezessen be, amely korlátozhatná a széntüzelésű erőművek higany és egyéb veszélyes anyagainak kibocsátási szintjét.

A 9 tagú testület bírái 5:4 arányban úgy ítélték meg, hogy a kormányzatot képviselő Ügynökség által bevezetni tervezett határérték-előírások túlságosan megdrágítanák az erőművek működését, és aránytalanul csekély környezetvédelmi haszonnal járnának a tiltással járó kiadásokhoz képest! Az a tény, hogy ez az ügy, melyben Michigan állam támadta meg az Ügynökséget, eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, azokat a véleményeket látszott igazolni, mely szerint az Obama-kormányzat hajlamos hatáskörének a túllépésére. A republikánus Mitch McConnell szenátor például Obama elnök szerény környezetvédelmi törekvéseit is túlzónak érezve, gyakran beszél az elnök szénipar elleni háborújának súlyosan negatív hatásairól.

Vélelmezhetően itt nem arról van szó, hogy a higannyal kapcsolatban a szenátor mást gondolna, mint az egészségügyi szervezetek vagy az emberek többsége, és annak végtelenül káros volta helyett olyan gyerekkori emlékképek törnének elő emlékezetéből, ahol lelkesen hajkurássza a törött lázmérőből ide-oda szaladó higanygolyókat. Nem. A szenátor motivációit abban az államban kell keresnünk, amelyet képvisel a Kapitóliumban: Kentuckyban. Kentucky ugyanis a széniparban vezető szerepet betöltő tagállamok egyik legígéretesebbje. És sajnos Kentuckyn kívül még jó néhány tagállam csillapítja mérhetetlen energiaéhségét széntüzelésű erőművekkel.

Ezzel szemben Obama elnök, végrehajtói jogosítványait használva, arra igyekszik rábírni a tagállamokat, hogy a klímaváltozással összefüggő kockázatok csökkentése érdekében az Egyesült Államok energiamérlegében jelentős arányt képviselő széntüzelésű erőműveit zárják be, és térjenek át a megújuló energiák termelésére. Mivel az erőművek leállítására direkt módon nincs az elnöknek lehetősége, az Ügynökségre ruházta a feladatot. Az Ügynökség arra kérte a tagállamokat, hogy nyújtsanak be konkrét terveket arra vonatkozólag, hogy milyen módon kívánják erőműveik károsanyag-kibocsátását csökkenteni.

Bár jelenleg a Kongresszus mindkét házában többségben vannak a fosszilis energiafelhasználás mellett leginkább elkötelezett republikánusok, McConnell szenátor belátta, hogy ahhoz nincs elég erejük, hogy obstrukcióval akadályozzák a végrehajtó hatalmat. Célravezetőbbnek találta, ha az egyes tagállamokat szólítja meg, és figyelmezteti őket, hogy az Ügynökség túllép törvényes lehetőségein, amikor megpróbálja kibocsátás-csökkentésre kötelezni erőműveiket.

Az állítólagos kormányzati túlterjeszkedés veszélyére még márciusban figyelmeztetett McConnell, Kentucky állam vezető hírlapjában, a Lexington Herald Leaderben. Érdemes idézni a cikkből: „Az Obama-kormányzat úgynevezett „tiszta energia” szabályozása amerikai erőművek sokaságának bezárását fogja eredményezni, a klímaváltozás ürügyére hivatkozva. De ennek a tervezett szabályozásnak valójában elhanyagolható haszna lenne a klímaváltozással kapcsolatban, viszont mélységes hátrányt szenvednének a már most is nehezen élő családok… A tagállamok szerint a szabályozásban foglaltak technikailag nemcsak hogy nem megvalósíthatók, és nem kivitelezhetők az ott meghatározott határidőkön belül, hanem a tagállamok gazdaságát is éppúgy veszélyeztetik, mint a családok energiabiztonságát… És kik fogják viselni a megnövekedett energiaszámlák terheit? Az alacsony jövedelmű családok és a rászorulók. Azok, akik már most is csak éppen megélnek. Ezek azok az emberek, akiket a kormány megtámadott (ezzel a tervezett intézkedéssel).”

A fentiekből láthatjuk, hogy McConnell szenátor jó politikus, már ha a jó politikus a népbutításból, a félelemkeltésből és nyilvánvaló igazságok tagadásából építkezik.

Azt a szenátort, aki egyébként keményvonalas republikánusként az alul lévők életesélyeit rontó, viszont a fölül lévők privilégiumait tovább bővítő politikát folytat, fenti cikkében elkezdte aggasztani azok sorsa, akik – ellentétben vele – eddig még nem részesültek az amerikai álomból.

Természetesen McConnell nem állt meg az aggódásnál: külön levélben szólította meg a tagállamok kormányzóit, kifejtve nekik, hogy véleménye szerint az elnök az Ügynökséget használva túllép jogkörén. Egyúttal felhívta a tagállamok figyelmét, hogy álljanak ellen az Ügynökség felhívásának, és ne működjenek vele együtt.

„Az Ügynökség, megkerülve a Kongresszust és az amerikai embereket, egyoldalúan lép fel káros javaslataival, amelyek tönkretennék a gazdaságot, és előre nem látható károkat okoznának.”

A szenátor célja messze távolabbra mutat az Egyesült Államok határainál. Jól szervezett kampánnyal és kellő lobbierő megmozgatásával nemcsak azt tudta elérni, hogy fellázítsa a szénben utazó államokat, és ezáltal akadályozza Obama elnök klímaprogramját, hanem akár még azt is, hogy elbizonytalanítsa a decemberi párizsi klímacsúcs hasonló kihívásokkal szembenéző nagy-szennyező államait a mindig komoly érdekeket sértő vállalások teljesítésében.

Az előbbiben teljesnek mondható McConnell sikere, hiszen a Legfelsőbb Bíróság Michigan államnak adott igazat az Ügynökséggel szemben, amikor a döntést megszövegező Antonin Scalia bíró kimondta, hogy az Ügynökség nem vette figyelembe a tervezett intézkedés eredményeképpen megjelenő költségeket. A Tiszta Levegő Törvénye szükséges és arányos intézkedések megtételét várja el a tagállamoktól. Az Ügynökség által tervezett szabályozás pedig nem arányos, mert milliárd dolláros beruházási költségeket kíván kikényszeríteni, míg cserébe „csak” csekély egészségügyi és környezetvédelmi hasznot termel. Scalia bíró egy korábbi, az Ügynökség által készített számításra hivatkozott, amely szerint a kibocsátás-csökkentéstől várható egészségügyi haszon 4 és 9 millió dollár közé tehető, míg az iparági szereplők az alkalmazkodás költségeit tekintve 9,6 milliárd dolláros várható kiadást prognosztizáltak. Viszontválaszában az Ügynökség rámutatott arra, hogy a gáztisztító berendezések alkalmazásával nem csak a higany, hanem számos más, az egészségre bizonyítottan ártalmas anyag is semlegesítésre kerül, és ebben az esetben a társadalmi és környezeti haszon értéke már 29 és 89 milliárd dollár közé tehető! Ezt az érvelést a Bíróság tagjai 5:4 arányban nem tartották elfogadhatónak, és elutasították.

A Bíróság állásfoglalása ugyanakkor nem jelenti automatikusan az Ügynökség törekvéseinek és ezáltal Obama elnök klímaprogramjának teljes kudarcát. A testület döntése értelmében az Ügynökségnek a felmerülő költségek és a várható haszon figyelembevételével kell átdolgozni a tervezett szabályozást. Ami a legfontosabb – egyben McConnell szenátornak fájdalom – a Bíróság nem vitatta az Ügynökség jogát a károsanyag-kibocsátási határértékek megállapítására.

Fontos megjegyezni azt, hogy a higannyal kapcsolatos határérték-szabályozás az elnök klímaváltozás ütemtervének részét képezi, amit még ebben az évben további jogszabályok fognak követni. Ezek a törvények mind az üvegház-hatású gázok kibocsátásának korlátozásával függenek majd össze, és ki nem mondott céljuk az elnökségének utolsó időszakát töltő Obama politikai örökségének megalapozása.

Újabb lépésként Obama egy fontos bejelentést tett augusztus 3-án. Könnyen lehet, hogy ezt a napot a klímaváltozás történetében mérföldkőnek fogják tekinteni. Soha korábban amerikai elnök nem jelentett be ilyen jelentős döntést annak érdekében, hogy az emberi tevékenység miatt egyre erőteljesebben jelentkező klímaváltozást megpróbálja mérsékelni.

Az elnök által bejelentett szabályozás értelmében az Egyesült Államokban működő, áramtermelésre használt széntüzelésű erőműveknek 2030-ra, a 2005-ös szinthez képest 32%-kal kell csökkenteniük az üvegházhatást okozó szén-dioxid kibocsátásukat. Az amerikai fosszilis energiát használó (leginkább széntüzelésű) erőművek a felelősek az Egyesült Államok szén-dioxid kibocsátásának körülbelül harmadáért. Emiatt ma az Egyesült Államok Kína után a világ második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó országa!

Az elnöki bejelentés körülbelül 1600 erőművet érint. Ezek közül 600 széntüzelésű, és sok közülük közel 50 éves. Az új szabályozás azon tagállamoktól kíván igazán komoly áldozatot, ahol az ilyen erőművek nagy számban találhatók.

A 32%-os kibocsátás szövetségi szinten értendő. A program megvalósításért felelős Környezetvédelmi Ügynökség minden tagállamra külön kibocsátás-csökkentési értéket határoz meg, az adott tagállam energiamixének megfelelően.

A kibocsátás-csökkentés elérése érdekében a tagállamok és az erőműveket üzemeltető energetikai vállalatok több típusú intézkedést tehetnek: a technológiailag elavult széntüzelésű erőművekről kevésbé szennyező gáztüzelésű erőművekre állnak át, vagy növelik a megújuló energiát termelő kapacitások arányát. Természetesen élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy a lakosság körében történő felvilágosító kampányokat folytassanak a fogyasztás csökkentése érdekében.

A bejelentést az ellenzők természetesen felháborodással fogadták. Az energiapolitika változatlanságában érdekelt tagállamok és energiaszolgáltatók, mint ígérték, mindent megtesznek annak érdekében, hogy jogi útra terelve a kérdést, meghiúsítsák az új szabályozást. Ahogy várható volt, a republikánus elnökjelöltek is nemtetszésüknek adtak hangot az új szabályozással kapcsolatban. Jeb Bush és Marco Rubio is a már bevált Mitch McConnell-i receptet alkalmazva, az szabályozás miatt fellépő energiadrágulásra figyelmeztetett. 

Ugyanakkor 365 nagyvállalat levelet írt az Egyesült Államokat alkotó 50 tagállam kormányzójának, amelyben támogatásukat kérték. Kifejtették, hogy a megújuló energiák használata a gazdaságot erősíti és munkahelyeket teremt.

A döntés kritikusai szerint Obama elnök valójában csak mérsékelt vállalást jelentett be. Fontos lépés – ez nem kérdéses – mondják a klímaszakértők, ugyanakkor messze nem elegendő. Az Egyesült Államok a tavalyi évben azt vállalta, hogy 2025-re 2005-höz képest 26-28%-os szén-dioxid csökkentést ér el. A csökkentés 1,5 gigatonna szén-dioxidot jelent.

A mostani intézkedés eredményeképpen csupán kb. 0,5 gigatonna jön össze. A kérdés egyelőre nyitott, hogy a „maradék” 1 gigatonnás csökkentést mi fogja biztosítani. A mostani döntés kizárólag az elektromos áram termelő szolgáltatókat érinti, de az érdemi csökkentési előírásoknak a gazdaság teljes keresztmetszetét kellene átfognia.

A tagállamoknak csak 2018-ra kell elkészíteniük a tervet, amelyben bemutatják a kibocsátás csökkentés megvalósításának konkrét lépéseit, nem is beszélve arról, hogy a szabályozásban referenciaévként 2005 szerepel. Márpedig 2005 és 2013 között az érintett erőművek szén-dioxid kibocsátása 15%-kal csökkent, magyarán, anélkül, hogy bármit is tennének az elnöki bejelentés óta, máris sikerült a vállalás felét teljesíteniük.

Bár a nulla pontnak tekintett referenciaév eltérő, az Európai Unió kibocsátás-csökkentési vállalása egyértelműen hangsúlyosabb az Egyesült Államokénál: az 1990-es szinthez képest 2030-ra 40%-os üvegházgáz csökkentést vállalt.